Kaleidoszkóp
2011.03.13. 11:58
Sokszor rácsodálkozom az élet szépségére. A legtöbbször ámulattal tölt el, amikor a napról-napra változó nyüzsgésben – ha csak egy pillanatra is – meglátom a szabályszerűséget. Még izgalmasabb ott lenni valaminek a születésénél, szurkolni egy sort, és fokozódó kíváncsisággal szemlélni a fejleményeket.
Néha azonban a feje tetejére áll minden. A jól ismert mintázatból káosz lesz, a megszokott vonalak eltűnnek, és én, aki eddig könnyedén olvastam a sorok között – egy árva szót sem értek a legegyszerűbb mondatból sem. Pedig épp születőben van valami új és fantasztikus, csak az én látóköröm szűk.
Hajlamosak vagyunk elfelejtkezni arról, hogy a lét dinamikus, és szeretjük magunkat belevackolni az állandóság illúziójába. Talán, mert ilyenkor biztonságban érezzük magunkat. De minden tökéletesség valahol káoszba torkollik, és a legcsodásabb képek apró, önmagukban kaotikusnak tűnő elemekből építkeznek.
Fantasztikus.
Minél tovább nézem, annál jobban tetszik. Aztán elmosolyodom. Egy valami még hiányzik. Veszek egy mély levegőt, és újra fejest ugrok.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://morzsagyujtogeto.blog.hu/api/trackback/id/tr62735422
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.