Egy tragédia margójára
2013.11.06. 20:40
Mindig furcsa volt olvasni, hogy a testbeszédünkkel mennyivel több információt közlünk, mint a szavainkkal. Ennek az igazságát az utóbbi két hónapban erősen érzem, mivelhogy még mindig nem sokat értek a körülöttem zajló társalgásból. Viszont elkezdtem figyelni az embereket, a viselkedésüket, a hangjukat, és rájöttem, hogy tényleg rengeteg mindent meg lehet érteni a szavak ismerete nélkül. Pár héttel ezelőtti remek felfedezésem az az volt, hogy hallottam, ahogy a kolléganőm mosolyog telefonálás közben! (Háttal ülünk egymásnak, nem, nem láttam)
Ma viszont sajnos az ellenkezőjét tapasztaltam: két kolléganő állt egymás mellett a folyosón, úgy tűnt, hogy az egyik magyarázkodik valamiért, aztán behúzta a másikat a maga mellé a laborba, ott beszélgettek tovább. Két perc múlva bejött hozzánk a másik, borzasztóan feldúltan. A második mondat után annyira egyértelmű volt mindenki reakciója, hogy egyből tudtam, basszus, valaki meghalt! Duplán volt megdöbbentő az élmény...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.