Tegnap délután csak úgy kinyitottam Szabó Lőrinc verseskötetét. Soha nem olvastam még szépen sorjában a verseket, ahol kinyílt a könyv, olvastam azt, vagy ha egy-egy címen, soron megakadt a szemem, akkor azt. Meg természetesen a kedvenceimet. Most is, először csak bele-bele olvastam…

Reggel mosolyogva ébredek Szeretem a frissen főtt kávé illatát Befelé még zümmögök pár sort a trolin Megint megpróbáltak fellökni, de nem húzom még fel magam Szeretek végigjönni a fasoron Már várom a sarkon lesekedő, apró fenyőillatfoszlányt Jó újra látni…

 Gyerekkoromban olyan fürdőszobaszekrényünk volt, aminek két, tükrös ajtaját egymással szemben lehetett kinyitni. Imádtam azzal szórakozni, hogy kinyitottam őket, és a kettő közé bedugtam a fejem. Annyi arcom volt, ahányat csak akartam, különféle szögből néztek rám…